A minap kaptam egy kérdést, hogy permakultúrával kapcsolatosan javasoljak információforrásokat, jöhet könyv, videó, bármi, magyarul, angolul és akár németül is. A fókusz elsősorban egy saját tulajdonú gyümölcsösön volt, annak természetbarátabb átalakításában kért segítséget.
Ebben a blogcikkben könyveket fogok ajánlani, és egy későbbi cikkben haladok tovább az egyéb médiumok felé.
A permakultúra egyik alapítójának a könyve, amely először 1988-ban jelent meg. Nagyon tartalmas, nagyjából 600 oldalon mindent tartalmaz, amit akkor tudni lehetett a permakultúráról, és ez természetesen még ma is megállja a helyét.
Nem az a fajta könyv, amit egy esős szombat délutánon ledarál az ember, sokkal inkább kézikönyv, aminek minden olvasásra újabb és újabb rétegei tárulnak fel.
Mi a tanfolyamon ennek a könyvnek a nyomán haladtunk végig a témakörökön.
Toby Hemenway Észak-Amerikában él, és a saját tapasztalatain keresztül mutatja be a permakultúra szemléletét, eszközrendszerét.
Gaia kertje c. könyve magyarul is megjelent, elég olvasmányos, szóval egy vidám szombat délután, amikor végre zuhog az eső, akkor egy kellemes olvasmány. A tematikája elég átfogó, érdemes elolvasni. A növényajánlásokkal viszont vigyázzunk, mert az Észak-Amerikában őshonos növények Európában esetleg invazívak, de legalábbis természetidegenek lehetnek.
A Városi permakultúra apropója az volt, hogy a szerző feladva korábbi vidéki birtokát beköltözött egy városias övezetbe, és rájött, hogy egyrészt ebben a környezetben is működnek a permakultúra elvei, csak egy kicsit másképpen kell értelmezni őket. És mivel az emberiség többsége ma már városokban él, ez a fajta szemléletmód igen hasznos sokak számára.
Gabe Brown szintén amerikai szerző, aki Porból élet c. könyvében azt mutatja be, hogy hogyan tudott lecsatlakozni a nagyüzemi mezőgazdaságról és tudott átváltani az ökológikusabb gazdálkodásra. Mint a könyve elején leírja, a nagyüzemi mezőgazdaság egyik nagy problémája, hogy a műtrágyák, vegyszerek és egyéb költségek kifizetése után nem nagyon marad már profit, illetve az csak jó években van. Jó évek pedig egyre ritkábbak, így a mezőgazdaság tulajdonképpen lélegeztetőgépen van. A másik nagy probléma pedig az, hogy a szerves anyag kezd eltűnni a földekből, ami hozzájárul ahhoz, hogy ritkábbak legyenek a jó évek.
Ebből az alapállapotból indult ki ő is, de másképp akart eljárni. Állatos-növényes rendszerében - amelyet részletesen leír - nemcsak a talaj szervesanyagtartalma kezdett el szépen lassan növekedni, hanem ezzel együtt gazdasága profitrátája is.
Bár elsősorban nagyobb, állatot is tartó birtokok tudják egy-az-egyben alkalmazni az ebben a könyvben leírtakat, alapelvei, olvasmányossága miatt minden, természetközeli gazdálkodással foglalkozó ember számára ajánlom.
Josef "Sepp" Holzer osztrák gazdálkodó, aki 1962-ben vette át szülei Salzburg tartománybeli hegyvidéki gazdaságát, és abban szerzett nagy tapasztalatot, hogy hogyan lehet a permakultúra elveit és eszközeit hegyvidéki (1000-1500 m tszf) körülmények között jól alkalmazni.
Könyvében a Sepp Holzer's Permaculture-ben ezen tapasztalatokat foglalja össze. A birtokán kimondottan nagy szüksége volt a talajerózió elleni védelemre (a meredek domboldalról ne hordódjon le a termőréteg), vízmegtartásra, a mikroklímák kialakítására (a birtoka alapvetően elég hideg, de megfelelő technikákkal bizonyos részek melegebbé tehetők), a helyes, területnek megfelelő növényválasztásra (ugyanemiatt).
Leírja, hogy milyen gyümölcsfákat használt, milyen állatokat tartott, illetve van egy rész a könyvében, ami a gombatermesztésről szól.
Könyvében úgy tűnt, semmit nem titkol el, minden meg kíván osztani az olvasóval, mintegy összegzése a mű a hosszú pályafutásának. Tele van jó ötletekkel, pl. ő úgy szervezte meg a birtokon a "szedd magad" rendszerét, hogy egy elágazás nélküli, hosszú, kanyargós útvonalat hozott létre, ahol két oldalt nőttek a különböző ehető növények, és a vásárlók az elején bementek, a végén kijöttek, és a kosárkájukat lemérve fizettek a kihozott terményekért. (A bent elfogyasztott mennyiség meg bele volt kalkulálva). Az emberek is szerették, mert az ősi "vadászó"-gyűjtögető ösztönt hozta elő belőlük.
Ezt a könyvet bevallom, nem olvastam, viszont azért tettem be a listába, mert már nagyon sok ajánlásban szerepelt, így mindenképpen helye van ebben a felsorolásban.
A könyvben tárgyalt alapelvek között szerepel a többszintű ökoszisztéma kialakítása (magas fák, alatta alacsonyabb fák és bokrok, alacsonyabb évelők, talajtakarók, gyökérnövények, kúszónövények alkalmazása.
Előtérbe helyezi az évelő növények használatát.
Fontosnak tartja a talaj egészségének és termőképességének megőrzését.
Szó van a könyvben a tervezési elvekről és a kivitelezés módjáról is
És nem utolsó sorban egy nagyjából 500 tételes, ehető növényekből álló listát ad közre, amelyek mérsékelt klímán megélnek. (Ehhez én azt tenném hozzá, hogy ami Martin Crawford lakhelyén, Dél-Angliában jól érzi magát, az nem biztos, hogy Magyarországon is ugyanígy van - gondoljunk csak az angolgyepre, ami Angliában öntözés nélkül is jól elvan, Magyarországon meg öntözőrendszerrel is sokszor foltos, kiég).
Baji Béla a magyar permakultúra és önellátó gazdálkodás egyik meghatározó alakja, évtizedeken át vizsgálta a természetközeli kertművelés és önellátás lehetőségeit, jellemzően tudományos eszközökkel. Tevékenysége különösen a kisléptékű, természetközeli gazdálkodás népszerűsítésére irányul, amelyben a tájhoz és az éghajlathoz alkalmazkodó, vegyszermentes termesztési módszereket helyezi előtérbe.
A Permakultúra és önellátó gazdálkodás című könyve átfogó gyakorlati útmutató azok számára, akik szeretnének önellátóvá válni vagy fenntarthatóbb módon gazdálkodni. A könyv bemutatja a permakultúra tervezési elveit, miközben konkrét tanácsokat ad a kert, a gyümölcsös, az állatartás és az élelmiszer-feldolgozás megszervezéséhez is. A mű erőssége, hogy a nemzetközi permakultúra-elveket a magyar viszonyokra ülteti át, figyelembe véve a Kárpát-medence éghajlati és talajadottságait.
Robert Hart (1913–2000) angol agroerdészet-úttörő, akinek a neve összefonódott a mérsékelt övi erdőkert fogalmával. A Shropshire-i tanyáján egy mindössze 500 m²-es alma- és körteültetvényből alakította ki azt a kísérleti kertet, amelynek hét rétege — fakorona, alacsonyabb fák, cserjeszint, lágyszárú szint, talajtakaró, gyökérzóna és kúszónövények — máig az erdőkert-tervezés alapmodellje. A kert látogatói számára a legnagyobb felismerés az volt, hogy körülöttük a környező mezők kiszáradt és letarolt nyári állapotban voltak, miközben Hart kertje zölden, gyümölcstől roskadozva állt — minimális öntözés, gyomlálás és kapálás mellett. A Forest Gardening: Cultivating an Edible Landscape a teljes szemléletet és gyakorlatot összefoglalja: tervezési alapelvek, fajlisták mérsékelt övi viszonyokra, és Hart filozófiai eszmefuttatásai az ember és a növények kapcsolatáról. A könyv inkább esszéfüzér, mint kézikönyv — aki kemény szakirodalmat vár, csalódni fog, de aki egy úttörő szemléletmódot szeretne megérteni, az nélkülözhetetlen olvasmányt kap.
Ha Hart adta a víziót, Jacke és Toensmeier adta hozzá a tudományt és a gyakorlati részletességet. A 2005-ben a Chelsea Green kiadásában megjelent kétkötetes mű mára az erdőkert-tervezés referencia-kézikönyve mérsékelt övi viszonyokra. Az első kötet (Ecological Vision and Theory for Temperate Climate Permaculture, 396 oldal) az erdőkert ökológiai alapelveit, a természetes erdőszerkezet logikáját és a polikultúrák tudományos hátterét bontja ki. A második kötet (Ecological Design and Practice for Temperate-Climate Permaculture, 672 oldal) ezt fordítja gyakorlatra: konkrét tervezési, telepítési és fenntartási útmutatókkal, esettanulmányokkal, és egy hatalmas, több mint 600 hideg klímán használható fa-, cserje-, évelő- és kúszónövényt tartalmazó "plant matrix" táblázattal, amely önmagában is megéri a könyv árát. Toby Hemenway (Gaia's Garden szerzője) szerint ez a permakultúra-irodalom eddigi legmélyebb és legalaposabban dokumentált műve. Komoly olvasmány — Jacke maga is "haladó kurzusnak" hívja —, de aki tényleg erdőkertet akar tervezni és nem csak inspirálódni, annak megkerülhetetlen.
keress meg bennünket: info@permaflow.garden
