Permakultúra tervező vagyok. 2025 tavaszán vettem birtokba egy kertméretű szántódarabot Pomáz határában, és elhatároztam, hogy ebből a permakultúra elveit szem előtt tartva fogok kertet építeni. Az elhatározást permakultúra tervező kollégáimmal közös tervezés követte, majd a 2025. ősz folyamán hozzákezdtem a megvalósításhoz. Így jelenleg egy nagyon kezdeti stádiumban lévő - épp most egyéves - permakultúrás kert fejlődését követhetitek nyomon ezen a blogon. Ezt a kertet neveztük el Ariadné Permakertnek.
A komposzt WC nem kerti budi!
Kerti budit már gondolom mindenki látott: egy nagy gödör, arra ácsolva valami fabódé, benne egy ülőke, amire ráülve a lyukon keresztül el tudjuk végezni a kis- és nagydolgunkat. A helyiségnek jellemzően azért volt egyfajta szaga... A gödröt jellemzően tél végén ürítették ki, tartalmát kihordták a szőlőbe, ahol utána a dolog hasznosult.
A komposzt WC ehhez képest annyiban más, hogy egyrészt egy kisebb űrtartalmú edényt használnak az ürülék és vizelet tárolására, másrészt ehhez mindig hozzákevernek forgácsot vagy fűrészport (magas széntartalmú anyagokat), harmadrészt ezeket az edényeket sokkal gyakrabban ürítik.
A faforgács vagy fűrészpor miatt a kellemetlen szagú átalakulás helyett komposztálódás zajlik le (innen a neve): ez pontosan ugyanaz a folyamat, mint ami akkor történik, amikor a levágott növényi részekből keletkezik értékes földszerű anyag.
A komposztálódás titka az, hogy nagyjából eltaláljuk a megfelelő szén-nitrogén arányt. Az emberi ürülék és vizelet túlsúlyban tartalmaz nitrogént, míg a forgács és a fűrészpor túlsúlyban tartalmaz szenet. Ha túl sok a nitrogén, akkor lesz rossz szaga a folyamatnak (és a végtermék sem lesz olyan értékes), ha túl sok a szén, akkor meg lassú lesz az átalakulás. De inkább abba az irányba rontsuk el, hogy túlsúlyban van a szén, mint a másik irányba.
Jól eltalálva az anyagok arányait, mindez olyannyira nem jár szaggal, hogy vannak, akik beltérben is alomszéket használnak.
Ahogy haladt előre az Ariadné Permakert (alias "pomázi telek") megvalósítása, új használati lehetőségek jutottak eszünkbe. Ha már itt ez a kert, akkor lehetne egésznapos baráti összejöveteleket szervezni. Ha már ennyire kezd népszerűvé válni a permakultúra, lehetséges lenne kisebb csoportokat körbevezetni, vagy önkénteseket fogadni.
A komfortérzetet mindenképpen növelné (most már növeli), ha elérhető kultúrált lehetőség az ügyes-bajos dolgaink elvégzésére.
Egy permakultúrás kertben minden elemként létezik, és minden elemre igaz, hogy vannak szükségletei és van valamiféle hozama. A komposzt WC is egy ilyen elem. Kell neki:
És hát persze van hozama is:
Oké, de hova tegyem? Hol lesz legjobb helyen? A kert végében, félreeső helyen? Vagy valahol máshol?
Ezt a kérdést végül az döntötte el, hogy a keletkező szervesanyagot hol fogom felhasználni: a leendő gyömölcsös (most akácos) mellé tettem végül: így a munkafolyamat használat után egyszerűsödik: kiveszem a vödröt, ások egy lyukat a közvetlenül mellette lévő területen, beteszem az anyagot, betemetem a gödröt. Nem kell minden alkalommal elvinni a kert másik végébe. És ezen a helyen - amúgy a kert bejáratához és a közösségi térhez is közel van - a komfortfokozat is magasabb (nem kell elzarándokolni a kert végébe).
A választott hely ráadásul egy nagyon összetömörödött része a kertnek (olyan szinten, hogy ha kiszárad, akkor egy benzines lyukfúró sem tud bele lyukat fúrni - ezt kipróbáltuk), úgyhogy a talaj tömörítését kapásból ki is hagyhattam.
Egy elég tömörödött talajú területet választottam a komposzt WC-nek, szóval a talaj tömörítése ki is maradt.
Leszedtem egy kicsit a talaj tetejéről, sódert raktam le, majd rá járdalapok.
A komposzt WC 1*1 méter alapterületű, a járdalapok 40*40 cm-esek, így 3*3 járdalapot tettem le, aminek a közepére tettük a komposzt WC-t.
A vízszintességet vízmértékkel ellenőriztem.
A kijelölésbe csúszott egy kicsi hiba, így most a komposzt WC tengelye kicsit eltér a kert tengelyétől.
Ahogy a kép is mutatja, készen rendeltem meg a komposzt WC-t.
A gyártó gyors volt és készséges, pontosan azt kaptam, amire számítottam, akkorra kész lett, amikorra mondta, ráadásul a fizetési kondíciók is nagyon rugalmasak voltak.
A szállítás viszont annyira nem ment zökkenőmentesen. Ültek a csomagon a szállítócégnél, nem vették fel a telefont, jó pár napig nem hívtak vissza, amikor végre visszahívtak, nem tudtam velük egyeztetni a kiszállítás idejét, amikor meg telefonvégre kaptam a sofőrt, és vele megbeszéltem, hogy majd hív 45 perccel érkezés előtt, akkor az sem történt meg. Akkor hívott, amikor már majdnem a helyszínen volt. Mármint valahol a környéken, mert GPS-koordináta alapján nem sikerült megtalálni a célhelyet... 🤦 De legalább segített helyére rakni a dobozt.
A terület elég szeles. Volt szerencsém ott egy kintalvás alkalmával egy vihart is átélni, olyan szél volt, hogy az iglusátrat gyakorlatilag ránknyomta, betakart vele a szél.
Ekkora szél ellen valahogy muszáj védekezni, nem szeretném, ha egyik alkalommal az egész komposzt WC-t felborítva találnám.
A végleges megoldás az lesz, hogy a sövény megnő, és fogni fogja a szelet. Ebben nagyon számítok a növényeim segítségére: csipkebogyó, akác, homoktövis van oda ültetve. Ez nem két perc, és addig jöhet valamilyen vihar, és nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.
Több opció felmerült.
Belülről megvoltak az ajtók, az ülőke, de pár dolog kellett még: köztük vödör, amibe a cucc megy, illetve forgács vagy fűrészpor, amivel le lehet takarni a szaghatások elkerülése érdekében.
Amennyire lehet, igyekszem a kert építésekor használt dolgokat szerezni. A komposzt WC és a járdalapok újak voltak, de akkor éppen egyikből sem ugrott elém használt verzió, ami a közelben lett volna elérhető.
A vödörnél viszont már lehetett ilyesmire alapozni. Egy közelben lakó festő eladogatja a kiürült, azután kimosott festékes vödreit. Ebből vettem néhányat. A műanyagja valószínűleg még évekig el tudja majd látni a feladatát, szóval ahelyett, hogy szemétre került volna, még jó ideig használatban lesz. Méretre el tudtam volna képzelni nagyobbat, de ügyes pozícionálással elkerülhetőek a problémák.
Ez is egy olyan dolog volt, amit próbáltam úgy megszerezni, hogy azzal ne teremtsek további ökológiai lábnyomot. Az egyik ötletem a közeli fűrésztelep volt, de ott sajnos éppen elvitték a keletkező forgácsot nagyobb prioritású ügyfelek.
Utána végül egy másik (a lakóhelyem és a kert között lévő) fűrésztelepről sikerült 3 nagy zsák fűrészport vennem, így megindulhatott az üzem.
Ahogy elkezdett üzemelni a WC, megtetszett a papírdarazsaknak is. Ők egyébként hasznos kártevőirtók a kertben, de azért nem annyira örültem, hogy pont a komposzt WC-t nézték ki fészeknek.
A vegyszerhasználat nálam semmiképpen nem jön szóba ebben a kertben (sem), szóval más megoldást kellett nézni.
Az egyik az volt, hogy a készülő picike fészküket levertem, jelezve, hogy ez nem egy biztonságos terület, keressenek máshol szállást.
A másik pedig, hogy valamelyik AI szerint nem szeretik az erős illatokat (pl. levendula). Úgyhogy vásároltunk illatmentes kézfertőtlenítőt és levendula illóolajat, és összeöntöttük. Így több legyet ütöttünk egy csapásra, igazi permakultúrás megoldás lett: egyrészt van mivel letörölni bizonyos felületeket használat előtt vagy után, jó illat lesz a WC-ben, a vödör fertőtlenítésére is használható, és még a darazsakat is távol tartja.
Amit még szeretnék, az az, hogy a kis lyukakat betömöm fagittel, a nagyobb lyukakat pedig befedem szúnyoghálóval.
Mivel lehet, hogy egy-egy program éjszakába nyúlik majd, valahogy a világítást is célszerű volt megoldani. Persze lehet fejlámpával WC-re menni, de azért ennél van komfortosabb megoldás.
A választott megoldásom egy napelemmel töltött, mozgásérzékelős lámpa lett. Nem kell kapcsolgatni (csak integetni neki), ha nincs bent senki, akkor nem világít, nem zavarja semmilyen állat vagy növény életét, és amúgy "magától megy", amíg van napfény (meg el nem romlik), nem kell vele foglalkozni.
Érdemes a vödröt minden folyamatos ottlét után üríteni - akár pár óráról van szó, akár egy egész hétvégéről még akkor is, ha amúgy nincsen még tele. Ha meg tele van, akkor természetesen azonnal.
A vödör tartalmának kell ásni egy gödröt, beletenni, és aztán betemetni. Így a komposztálódási folyamat a föld alatt tud végbemenni, és olyan mikroélőlények mennek bele, amilyeneknek éppen kedvező a közeg.
Mag Zsuzsiék (permakultúra tervező, a Manna Erdőkert projekt szakmai vezetője, a Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) oktatási alelnöke, a MAPER PDC oktatója) a komposztálódást pl. az edényben várják meg, majd közvetlenül nevelnek a komposztban valamilyen tökfélét.
Érdemes a vödröt ürítésenként kiöblíteni, kiszárítani, kitenni a napra, hogy az UV elvégezze a fertőtlenítési feladatot, esetleg kimosni ecetes, szódabikarbónás vízzel, vagy fertőtlenítővel befújni - biztos, ami biztos.
Az új vödörbe pedig alulra 2-4 cm vastagon új forgácsot vagy fűrészport tegyünk - ez megakadályozza a fröccsenést, illetve megadja a kezdőlökést a széntartalomnak.
Egyes szakértők szerint a vödör is jobb, ha inkább rozsdamentes acél, míg másoknak a műanyaggal kapcsolatosan nincsenek ellenvetéseik.
A teljességhez hiányzik még pár dolog:
Ha érdekelne, mik történtek az Ariadné Permakertben, mik a tervek a jövőre nézve, hogyan alakulnak a folyamatok - e sorok írásakor, 2026. májusban - egy évvel az indulás után, azaz szeretnéd meglátogatni az Ariadné Permakertet:
Írj egy emailt!
info@permaflow.garden
a Tárgy legyen: Kertlátogatás
keress meg bennünket: info@permaflow.garden
