Egy ilyen kis könnyed, téli olvasmányt gondoltam írni karácsony előtt nem sokkal, amelyben olyan szívderítő témák lesznek, mint több, mint 700.000 ember halála, és az ökoszisztéma borzasztó hosszútávú, alighanem végleges károsodása. ... Meg az  is, hogy mit lehet vele tenni, és mennyi idő alatt.

A sztori onnan indult bennem, hogy egy térképes hírlevél idei legnépszerűbb 100 térképét böngésztem, és az egyik ilyen a Verdun-i vörös zónáról szólt. Aztán erről a témáról elbeszélgettem ChatGPT-vel, és jó néhány dolog kiderült, ezeket szeretném összegezni. (Meg persze ez figyelmeztetés is, hogy lehetnek benne tévedések, amiket nem ellenőriztem, mert - mint látni fogjátok - nincs relevanciája).

Verdun maga történelemtanulmányainkból ismerős lehet, a "verduni vérszivattyú" kifejezés szerintem sok kamasz fejében megragadt (nemcsak az enyémben). A verduni csata az I. világháború leghosszabb és legvéresesbb csatája volt, amely 1916. február 21-től december 18-ig tartott, és amelyben a két oldalon együtt több, mint 714.000 ember vesztette életét.

A szennyezés mértékét jól érzékelteti, hogy néhol a talaj arzéntartalma közel 18%-os. Jó lehetne ércnek is - mondhatnánk - csak ennek az arzénnak a kinyerése még több mérgező anyag létrehozásával lenne csak lehetséges, illetve más fémek előállításának melléktermékeként amúgy is rengeteg arzénhoz van már hozzáférésünk.

Hogy a 18%-ról legyen egy kis összehasonlítási alapunk:

• természetes háttér: 1–10 mg/kg

• szennyezett ipari talaj: 100–1 000 mg/kg

• 18%: 180 000 mg/kg

Egy 2005-06-os kutatás szerint a legkárosodottabb területeken a talaj felső 15 centiméterében akár 300 lövedék is megtalálható hektáronként (10.000 m²).

2012-ben 544 településen megtiltották az ivóvíz fogyasztását kiugróan magas perchlorátszint miatt.

Az ólom és a higany elsősorban idegmérgek.

Az ólom az embernél különösen a gyermekekre veszélyes: csökkenti az intelligenciát, károsítja az idegrendszer fejlődését, felnőtteknél pedig vérképzési és vesekárosodást okoz. Állatokban a tápláléklánc mentén feldúsulhat, és mozgáskoordinációs zavarokhoz, elhulláshoz vezethet.

A higany – különösen szerves formái – még kis koncentrációban is rendkívül toxikus: felhalmozódik az idegszövetben, és hosszú ideig megmarad a szervezetben. Növényeknél mindkét fém a gyökérműködést és a tápanyagfelvételt zavarja, így közvetve az egész ökoszisztéma termelékenységét csökkenti.

A háborús eredetű szennyezésekhez társuló perchlorátok és robbanóanyag-maradványok más típusú veszélyt jelentenek. A perchlorát az emberi pajzsmirigy működését zavarja, mivel gátolja a jód felvételét, ami hormonális problémákhoz vezethet. Állatoknál hasonló anyagcsere-zavarokat okoz, míg a növényeknél a vízfelvételt és a csírázást gátolja. Ezek az anyagok ráadásul a talajvízben könnyen mozognak, így a hatásuk nem marad helyben: a szennyezés lassan, de folyamatosan terjedhet a környező tájak felé.

Összességében a vörös zóna nem egy „halott terület”, hanem egy biológiailag erősen torzult rendszer, ahol az élet csak nagy alkalmazkodóképesség árán tud fennmaradni. Az ember, a vadon élő állatok és a növények számára a veszély nem egyetlen anyagból fakad, hanem abból, hogy ezek a szennyezők együtt, egymást erősítve hatnak, hosszú időn keresztül, láthatatlanul alakítva át a talajt, a vizet és az élővilágot.

És ebben kiemelném a permakultúrásan szót. Az én értelmezésemben ebben az is benne van, hogy nem oldunk meg úgy problémát, hogy áttoljuk egy másik helyre. Így az olyan megoldások, minthogy cseréljünk talajt a területen (mert akkor a súlyosan szennyezett talaj nem szűnik meg, csak máshova kerül), illetve hogy akkumuláljuk valamilyen állati-növényi rendszerrel, aztán azt égessük el, és a hamut vigyük el valahova (megintcsak áttoltuk a problémát máshova) egyszerűen nem játszik!

Kezeljük a problémát helyben!

A ChatGPT-vel való beszélgetésből azt szűrtem le, hogy ennek a módja az, hogy megpróbáljuk az egyes szennyezőket vagy lebontani (perchlorát például egy idő után disszociál klórra és széndioxidra), vagy tegyük biológiailag inaktívvá (képezzünk vegyületet belőle, vagy "csomagoljuk be" valamibe.

Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Konkrétan a ChatGPT egy 500 éves forgatókönyvet készített el arra, hogy hogyan lehet újra biológiailag élővé tenni a területet. Viszont ez nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve visszatérhetünk a területen a szántóföldi növénytermesztésre, mintha mi sem történt volna. Lesz vadon, benne esetleg dió-mogyoró, és bogyós gyümölcsök megteremnek, ami miatt élelemtermelésre is alkalmas lesz a terület, de csak nagy odafigyeléssel, hogy a lekötött szennyező anyagok nehogy újra aktiválódjanak.

Meg azért ezt egy picit hagyjuk elmerülni magunkban:

303 nap rombolás - 500 év tudatos munka, hogy valamennyire helyreálljon.

Szerintem egy az egyben bemásolom, amit ChatGPT megalkotott:

Kiindulás (T = 0)

• talaj: toxikus törmelék + ércszerű arzén-, ólom-, réz- és higanyfázisok
• víz: perchlorátos, fémionos
• élet: fragmentált, pionír

Cél:
biogeokémiailag stabil, önfenntartó, erdős bioszféra, amely nem veszélyes a környezetére.

I. FÁZIS – „LEZÁRÁS ÉS ÁTÍRÁS” (0–30 év)

Cél:
A mérgek mozgásának megszüntetése. Nem eltávolítás – stabilizálás.

Beavatkozások:

Geokémiai alapozás:

• finomra őrölt vas-oxid / vas-hidroxid bekeverése
• természetes agyagásványok
• kénes ásványfázisok (Hg → HgS irány)

Mikrobiális beoltás:

• perchlorát-redukáló baktériumközösségek
• arzén-oxidáló/redukáló törzsek
• anaerob mikroterek kialakítása

A talaj „átáll” egy alacsony mobilitású kémiai állapotra.

Ökológiai állapot a végén:

• a víz már nem akut mérgező
• még nincs valódi növényzet
• a rendszer kémiailag „elcsendesül”

II. FÁZIS – „ÉLET MAGJAI” (30–80 év)

Cél:
Biológiai váz létrehozása.

Növényi pionírok (nem hiperakkumulátorok):

• nyír (Betula)
• fenyő (Pinus)
• éger (Alnus – N-kötés)
• vetiver jellegű mély gyökerű füvek

Gombák:

• fém-tűrő mikorrhiza fajok
• ligninbontó gombák
• talajszerves anyag képződése

Mi történik?

• kialakul egy szerves–ásvány mátrix
• a mérgek biológiailag „láthatatlanná” válnak
• elindul a humuszképződés

III. FÁZIS – „ERDŐ KEZDETE” (80–150 év)

Cél:
Önszabályozó rendszer.

Növényzet:

• vegyes pionír erdő
• árnyéktűrő aljnövényzet
• növekvő fajdiverzitás

Állatok:

• talajlakó ízeltlábúak
• giliszták
• kisméretű emlősök
• madarak (nem csúcsragadozók)

Kritikus pont:
A tápláléklánc nem koncentrálja a mérgeket.

• kevés, rövid lánc
• nincs nagy testű csúcsfogyasztó

IV. FÁZIS – „ÁSVÁNYOSODOTT MÉREG” (150–300 év)

Cél:
A toxikus elemek geológiai formába zárása.

Ez már nem ökológiai, hanem földtani folyamat.

Mi történik?

• arzén → vas-arszenát ásványfázis
• ólom → foszfátos ásványok
• higany → stabil szulfidok
• a talaj rétegzetté válik

A mérgek ott vannak, de nem aktívak.

V. FÁZIS – „ÚJ ERDŐ, ÚJ TÖRTÉNET” (300–500 év)

Cél:
Teljes ökológiai autonómia.

Állapot:

• zárt lombkorona
• vastag humusz
• stabil vízháztartás
• a terület nem exportál toxint

Ez már vadon. Nem emberi tér, de élhető a természet számára.

Mit NEM csináltunk?

• nem mostuk ki a talajt
• nem szállítottunk el hulladékot
• nem „tisztítottunk”, hanem átalakítottunk
• nem akartuk visszacsinálni az időt

Mi lett a mérgekkel?

Ott vannak, de nem „élnek”.

Beavatkozás nélkül a vörös zóna nem „meggyógyul”, hanem lassan egy új, torz egyensúlyi állapotba kerül. A könnyen lebomló robbanóanyag-maradványok évtizedek–évszázadok alatt eltűnnek, de az arzén, az ólom és a higany a talajban marad, részben mozgékony, biológiailag aktív formában. A szennyezés lassan, a talajvízen keresztül terjedhet, időről időre újra megjelenve a felszínen.

Az élővilág alkalmazkodik: pionír növények, gombák és mikroorganizmusok jelennek meg, de az ökoszisztéma hosszú időn át instabil marad. A táplálékláncban időszakosan feldúsulhatnak a mérgek, ezért a terület évszázadokig veszélyes marad az állatokra és az emberre. Emberi beavatkozás nélkül a teljes, geológiai léptékű stabilizáció több tízezer évig is eltarthat.

Ha nem csinálunk semmit, így is szólhat a fenti történet:

303 nap rombolás - több tízezer év regeneráció

És itt látom a permakultúra (a jó irányba ható tudatos emberi cselekvés) nagy hatását: az ökoszisztéma több tízezer éves vergődését akár századára lehet csökkenteni a megfelelő tevékenységek elvégzésével.