Tavaszi diverzitás
a Pomázi Permakertben

Fejlesztek egy permakultúrás kertet Pomáz határában, és magamban csak Pomázi telekként, újabban Pomázi Permakertként hivatkozom rá.

Régóta tervezgetem, hogy elkezdem részletesen dokumentálni az eseményeket, csak hát elég sok dolog történt már vele, és oktatásban járatos emberként az in medias res ("csapjunk bele a lecsóba") jellegű kezdés egy kicsit távol állt tőlem, így viszont folyamatosan fejlődött, az írás róla pedig mindig elmaradt.

De most vettem egy nagy levegőt, és elkezdem a történetet a közepén.

Persze nem tudom megállni, hogy ne kanyarodjak vissza legalább egy bekezdés erejéig oda, hogy egy kicsit képbe helyezzelek a történésekkel: Szóval a terület eddig egy szántó volt, amit minden évben felszántottak, feltárcsáztak, és bevetettek valamilyen kamunövénnyel (tavaly ha jól emlékszem vadmuhar volt a szerencsés). Azért mondom, hogy kamunövény, mert aratást nem tapasztaltam, szóval nem a termény miatt csinálják, vagy ha igen, tavaly nem sikerülhetett jól. ... Aztán tavaly tavasszal, nagyjából így, április-május környékén kezeim közé kaparintottam. 770 m2 környéki terület, amin egy csomó fejlesztést csináltunk már, de a lényeg: a növényzetet nagyrészt békénhagytuk. Került bele azért itt-ott talajművelő vetőmagcsalád illetve kis kedvencem, a fehérhere. Az előbbi azért, mert olyan 30 centi mélyen elkezdődik egy eketalp (a nagygépes földművelés miatt keletkezett tömörödött réteg, amin nem tud áthatolni sem a víz, sem a legtöbb gyökér), amit szeretnék előbb-utóbb felszámolni, az utóbbit meg azért, mert imádom, hogy locsolás nélkül zöld, ráadásul gyűjti a nitrogént.

A békénhagyás következtében elindult a szukcesszió (a terület természetes fejlődése a végső állapot, azaz egy gyepes vagy erdős társulás felé): nagyon szuperül érezték magukat az ún. pionír növények: selyemkóró, parlagfű, illetve erőre kaptak azok az állandóan szétszabdalt gyökerűek, amelyeket a szántás nem hatott meg: pl. a kövi szeder. Illetve nagyon vicces, hogy e mostoha körülmények között is megmaradt két diófa és egy csomó vadalma.

Aztán tél lett és újra tavasz, és beindultak a növények. "Gazos lett és elhanyagolt" - mondaná a klasszikus műveltségű kerttulajdonos. "Diverz élettér alakult ki magától" - foglalja össze a helyzetet az, aki tudja, mi az a permakultúra, vagy legalábbis tudja, hogy a sokféle faj jelenléte nagyon jót tesz az ökoszisztémának, amitől az egész emberiség léte múlik. Szóval én, mint aki ezt a területet permakultúrás kertként képzeli el, szintén nagyon megörültem. Válogattam egy pár fényképet, amivel egy kicsit érzékeltetni tudom. (Amit sajnos nem sikerült lencsevégre kapnom, az egy kb. 25-30 centiméteres zöld gyík volt, de ez meg annyit jelent, hogy egészséges ökoszisztéma van/alakul itt és a környéken).

Az alább egy galéria a növényekről, a beazonosítást AI végezte, szóval egyáltalán nem biztos, hogy minden stimmel, sőt! (Ha valakinek van kedve és ideje, szívesen veszem és megköszönöm, ha átnézi, mik vannak a képeken, és megírja).

Ha szeretnéd, hogy

  • permakultúráról beszéljünk egy rendezvényeden, 
  • permakultúrát oktassunk a megbízásodból, vagy
  • permakultúrás kertet, birtokot tervezzünk neked

keress meg bennünket: info@permaflow.garden

© 2025-2026 StudiCore. All rights reserved.