A sorozat előző részében permakultúrás könyveket ajánlottam, most a videókon a sor. Előbb a magyar nyelvű források jönnek, utána az angolok, majd a végén egy német nyelvű is sorra kerül.
A Magyar Permakultúra Egyesület csatornája jó belépési pont lehet azoknak, akik hazai példákon, magyar nyelven szeretnének ismerkedni a permakultúrás gondolkodással. A videók között előadások, kertbemutatók és gyakorlati tapasztalatok is megtalálhatók, gyakran kifejezetten magyarországi környezetre és kihívásokra reflektálva.
Nem támogatott vagy affiliate ajánlásról van szó — egyszerűen hasznos hazai forrásnak tartom azok számára, akik közép-európai viszonyok között szeretnének tanulni a témáról.
A magyar permakultúrás és kertészkedő közösség körében Gyulai Iván neve mindenekelőtt a mélymulcsos kertművelés módszertanához kötődik — ezt a megközelítést ő dolgozta ki és terjesztette el itthon. A módszer kiindulópontja az a megfigyelés, hogy az erdő és a rét talaja a természetben sohasem marad takarás nélkül: az erdőben az avar, a réten az elszáradt fű borítja a felszínt, megóva azt a kiszáradástól, eróziótól, fagytól és a szélsőséges hőingadozástól. A mélymulcs ezt a természetes folyamatot utánozza, a kertben keletkező összes zöldhulladék helyben hasznosításával egyszerre épít humuszt, tart vissza vizet, és tesz feleslegessé sok hagyományos kertészeti műveletet (ásás, kapálás, gyomlálás, öntözés, trágyázás). A koncepciót népszerűsítő „Az ember és környezetkímélő kertművelés” című oktatófilmje több mint tíz éve terjed a magyar interneten, megtekintéseinek száma közelíti a kilencszázezret, és sokak számára ez jelentette a permakultúrás gondolkodással való első találkozást.
Ez sem üzleti együttműködés vagy reklám — egyszerűen fontos és gondolatébresztő magyar nyelvű forrásnak tartom.
Bill Mollison neve gyakorlatilag összeforrt a permakultúra megszületésével. Ez a képzés különösen érdekes lehet azoknak, akik szeretnék jobban megérteni a klasszikus permakultúrás gondolkodást és az eredeti tervezési szemléletet.
A tananyag sok alapelvet, tervezési mintát és ökológiai összefüggést érint, ezért inkább átfogó szemléletformáló anyagként érdemes rá tekinteni, nem gyors „kertészeti tippek” gyűjteményeként.
Nem állok üzleti kapcsolatban a képzéssel, nincs affiliate együttműködés vagy támogatás mögötte — egyszerűen olyan forrásnak tartom, amely sokak számára értékes lehet a permakultúrás gondolkodás mélyebb megértéséhez.
Geoff Lawton videói a gyakorlati permakultúra legismertebb anyagai közé tartoznak. Sok konkrét példán keresztül mutatja be a vízmegtartást, a sivatagosodás visszafordítását, az élelmiszer-erdők kialakítását és a regeneratív földhasználatot.
A csatorna különösen inspiráló lehet azoknak, akik nagyobb léptékben vagy hosszabb távú rendszerként szeretnének gondolkodni a kertjükre vagy területükre.
Nem affiliate ajánlásról van szó, és nem áll mögötte üzleti kapcsolat — egyszerűen rengetegen ezen a csatornán keresztül találkoznak először a permakultúrával.
Andrew Millison az Oregon State University permakultúra-oktatója, és csatornáján dokumentumfilm-minőségű videókkal mutat be világszintű regeneratív projekteket — az indiai Paani Foundation vízmegtartó munkájától a Szaharai Zöld Falig és a kubai városi mezőgazdaságig.
Védjegye az átlátszó üvegtáblán élőben kézzel rajzolt magyarázat, amellyel a víz útját, a domborzati vonalakat vagy egy egész tájrehabilitációs rendszer logikáját pillanatok alatt érthetővé teszi. Aki vizuálisan szeret tanulni, és nagy léptékben gondolkodva keres inspirációt, annak ez az egyik legértékesebb angol nyelvű forrás a témában.
Ez sem fizetett ajánlás — egyszerűen olyan minőség, amit ritkán látni ebben a műfajban.
David Holmgren a permakultúra társalapítója Bill Mollisonnal — ő a koncepció rendszerszemléletű, mélyebb gondolkodású ága, aki a 12 permakultúra alapelvet máig formálódó tervezési keretrendszerbe foglalta.
A két csatornáján (Holmgren Design és RetroSuburbia) saját demonstrációs kertjének, a Melliodorának a bejárásai, hosszú interjúk és az elővárosi környezet rezilienssé tételére fókuszáló RetroSuburbia-projekt videói érhetők el.
Ha valakit egyetlen szerzőként érdemes mélyebben tanulmányozni a permakultúra mögötti gondolkodás megértéséhez, az ő — különösen azoknak, akik a már meglévő, akár városias vagy elővárosi környezetükben szeretnének hosszú távú rezilienciát építeni.
Brad Lancaster Tucsonban (Arizona) él egy nyolcadhektáros városi telken, ahol évente kevesebb mint 300 mm csapadékhullik — és ezen a kis területen évi több mint 380 000 liter esővizet fog be, ami élő klímaberendezésként működő gyümölcsfákat, dús kerteket és vadon élő állatoknak otthont adó tájat táplál.
Két kötetes alapműve, a Rainwater Harvesting for Drylands and Beyond a száraz éghajlatú vízgazdálkodás standard referenciája, és YouTube-csatornáján gyakorlati videókban mutatja meg, hogyan kell mély medreket, infiltrációs gödröket és utcaszéli vízterelőket tervezni.
Magyarországi viszonyok között — ahol az aszályos nyarak egyre gyakoribbak és az Alföld vízmérlege évről évre romlik — sok elve egy az egyben átültethető, így aki itthon gondolkodik kerttervezésen vagy tájrehabilitáción, annak ő a legkonkrétabb gyakorlati forrás.
Mark Shepard a wisconsini New Forest Farm gazdája és a Restoration Agriculture című könyv szerzője — egy 42 hektáros, kereskedelmi léptékű, évelő növényekre épülő mezőgazdasági rendszert épített ki, amely diófélékre, gyümölcsökre, bogyósokra és integrált legeltetésre épül.
Megközelítése a permakultúrát ötvözi a keyline-tervezéssel és az agrárerdészettel, és különösen érdekes, hogy mindezt mérsékelt övi, hideg klímán teszi — vagyis közel azokhoz a viszonyokhoz, amelyek Európa nagy részére is jellemzők. Az általa kidolgozott STUN módszer (Sheer, Total, Utter Neglect — vagyis a növények fajtaszelekciója szándékos elhanyagolással) markánsan szembe megy a hagyományos gyümölcstermesztés intenzív gondozási logikájával.
Aki nemcsak kerttervezésben gondolkodik, hanem nagyobb területen vagy kereskedelmi léptékben szeretne regeneratív rendszert létrehozni, annak Shepard megkerülhetetlen referencia.
Jozef "Sepp" Holzer osztrák parasztgazda, akit a permakultúra "lázadójaként" emlegetnek — eredeti gazdaságát, a salzburgi Krameterhofot 1100–1500 méter közötti magasságon, hegyi-hideg viszonyok között alakította ki egy olyan rendszerré, amelyben mintegy 70 tó, terasz és hügelkultúra-ágyás működik együtt egy önszabályozó ökoszisztémában.
Módszerei — különösen a tóépítés fólia nélkül, a domborzati formálás, a víz mikroklíma-szabályozó használata és a növények közötti szándékos "rendetlenség" — olyan radikálisan szembe mentek a hagyományos osztrák gazdálkodással, hogy többször megbüntették, sőt börtönnel is fenyegették (például a gyümölcsfák nem-metszéséért).
Ma Burgenlandban él új gazdaságán, a Holzerhofon, és tanácsadóként dolgozott projekteken Spanyolországtól Portugálián át Montanáig. Aki szeles, szélsőséges vagy nehezen művelhető területtel dolgozik, annak Holzer földmunka- és vízgazdálkodási megközelítései rendkívül tanulságosak — különösen mert hideg, hegyi körülmények között bizonyított.
keress meg bennünket: info@permaflow.garden
